2017.09.08. Paddy and the Rats @ Barba Negra Track
A rendkívül eseménydús nyári szezon után (8 fesztivál, 81 koncert) átvették a zenei stafétát az őszi fesztiválok, bornapok, sörfesztiválok és megannyi más egyéb rendezvény. Lassan a szezonja végére érő szabadtéri Barba Negra pénteki fellépőjét, az ír kocsmazenét játszó Paddy and the Rats Zenekart füleltem meg.
Előzenekaruk, a Jolly Jackers volt, akik színvonalas bemelegítőt biztosítottak a főzenekar számára. Szépen gyarapodott a koncert alatt a küzdőtér közönsége is, majd a szokásokhoz híven 20:20-kor színpadra lépett a Paddy. 23 dalt hoztak a fiúk vegyesen válogatva anyagaikból. Bevallom, a nyár folyamán, több állomáson is láttam a formációt (EFOTT, Fezen) és mindenhol népes tábort vonzott a fellépésük. Ez most sem alakult másképp, szép számmal járták a talpak az ír táncokat a Negra flaszterén. A banda a legújabb lemezén (2017) szereplő „Black Sails”-el kezdett. Ezt egy 2012-es nóta a „Bastards Back Home” követte. Harmadikként egy 2015-ös melódia a „That’s My Nature” hangzott el. Természetesen nem maradt ki az anyagból a „Pilgrim On The Road” sem – ami egyik személyes kedvencem és jó barátomék, a The Scarlet Zenekar is előszeretettel játssza feldolgozásként ezt a dalt a bulikon. A „Song Of A Leprechaun” is egy jó kis, pörgős nóta („Ooooh Oooh”), tisztességeset lehetett rá mulatni. A „My Sharona” egy igen pikáns darab klipjét tekintve, érdemes rápillantani, szintén kellemes fogadtatásnak örvendett. Nyilván semelyik ír dáridó nem az igazi a „Drunken Sailor” nélkül, így nem volt kérdés, hogy ez a dal inkább a setlist vége felé, a hangulat tetőpontján fog elhangzani. A „Six Rat Rovers” (2009) az első stúdiómunka egyik ékes darabja, ezalatt már igencsak nagyon volt az őrület a rajongók között. Bernie Bellamy (harmonika) többször is kihozott egy óriási, fekete kalóz zászlót és meglengette a tömeg feje felett.
A színpadképet tekintve tele volt rakva a pódium (kincses) ládával, hordókkal és egy jókora hajókormány is befigyelt Seamus (dob) mellett. Záródalként a „Join The Riot” csendült fel, majd a banda levonult a színpadról. Kisvártatva, illetve a kitartó „We want more!” kántálásnak köszönhetően visszatért a zenekar még két dal erejéig. Utolsó előttiként az „Aerolites” következett. Utolsó nótaként, mi más, mint az ikonikus "Freedom" hangzott el melyet a közönség leguggolva várt a dal beindulásáig, majd őrült ugrálásba kezdett mindenki.
Az ír patkányok közel tíz éves múltra tekintenek vissza, szinte földbe csapódó meteorként robbantak be anno az első albumukkal. Azóta nem hiányozhatnak egy nagyobb hazai fesztivál line-up-jából sem és mindezek mellett külföldön is eredményesen bontogatják a szárnyaikat.
Ahogy már megszokhattátok, az utolsó képre kattintva érhetitek el a galériát:
A kékkel kijelölt hivatkozásokra kattintva elérhetőek a zenekarok FB oldalai és egy videoklip.
