Megszakítva a sajnálatos tűzesettel ezt a sorozatot, ím következik a 4. és 5. nap egyben, avagy a teleregény befejező része!

4., 5. nap: Vidéki túra és hazajövet

2015.10.02.

Koránra húztuk az órát ugyanis ma utaztunk megnézni a lovakat. Két órás volt a vonatút, hamar összerántottuk magunkat és indultunk. Megint az úton a kis asztalon írok nektek... :)

Jaromerbe megérkezve keresztanyu várt minket az állomáson. Kis autóutat követve megérkeztünk a farmra. Pavlína körbevezetett. Vót itt minden. Ló, kutya, macska, kacsa, tehén, tyúk, amit akarsz (nyúl is). Tettünk egy sétát, megnézegettük a jószágokat meg a helyet. Nagy örömömre a kis borjút Zsófinak hívták. Vagy valami nagyon hasonlónak... Én nem tudom, ez valami univerzális tehén név, mert amikor születtem és a szüleim elneveztek a papa elsápadt kicsit... Ő Orsit szeretett volna mert a háznál a tehenet hívták Zsófinak. (Majd ezt Pavlína az összes szembejövőnek elújságolta (xD).

Egy szép hosszú szőrű német juhász kutya (Zafír) őrizte a rendet. Először megszagolt, hátrahőkölt és meg akart enni - végül is ez a dolga- aztán elfogadott és játszani kezdtünk.

Megérkezett a család többi része is: nagy bácsi, két fiú gyermek. Kedvesek, mosolygósak. Én nem értem, de ezek  a csehek olyan vidámak. Mindnek van valami kedvesség, barátságosság a szemében, mosolyog a szemük. Közvetlenek, elfogadnak, nyitottak (és nagyon örülnek, ha mondom csehül, hogy kérek egy sört), meg mint a finnek, szépek (:D). Arányos arcuk van (vagy lehet, hogy csak ebben a családban?) a fiúk magasak, délcegek, szóval tök korrekt nép ez a cseh. 

Dél körül kajálni mentünk egy közeli kifőzdébe. Húsleves volt pörkölttel meg a tipikus cseh knédlikkel (kenyérszerű köret). Visszaérve videókat néztünk a versenyekről. Galopp lovakról van szó és elég komoly, neves versenyeken mennek velük (és érnek el eredményeket a lovak). Négy lovuk van most. Az egyik sajnos sérült, a kanca vemhes, a két herélt az aktív versenyló. A nagynéni volt olyan kedves, hogy elvitt egy kör sétára a szupersztár versenylovon. Épp az utolsó periódusban vannak a verseny előtt, így nem csoda és teljesen érthető, hogy nem adta oda egy 3 órás terepre. Pavlína azt mondta, hogy senki kutyafia ezen a lovon még nem ült, szóval ez külön megtisztelő volt.

Ezután a lovak elmentek edzésre, minket meg az egyik srác kihozott az állomásra. Épp vonatozunk vissza....

Visszafele csak egy átszállás volt, valami ismerőssel összefutotunk az állomáson. Volt vele egy kutya, aki kiszemelte magának a lábamat párnájául.... Ezt sem értem, mániákusan szeretnek az állatok rajtam feküdni....

(egy cicó)

(egy kutyu)

Megérkezve picit vártunk, mire jött az edző értünk. Lesz valami verseny, szóval egy másik mesterhez jöttünk át technikát javítani, koerot kitalálni.

Király volt, jó féle lesz.

Kicsit sokáig tartott, szóval későn értünk haza. Szokásos esti témák, majd alvás sokáig. VÉGRE!

2015.10.03.

Ez a nap elég rövid lett, így nem ért meg egy külön posztot.

Utolsó napomra ébredtem. Mára már nem volt program. Otthon voltunk, beszámolót írtam, képeket néztünk. Pavlína megtanított karkötőt készíteni (eddig azt csináltam -.-' 15:00-20:00). Még volt egy fincsi ebéd, egy búcsú ivás és indultam. Anyuka kivitt szerencsére a buszhoz, illetve még megálltunk egy-két bevásárló központban apunak is szuvenírt vásárolni (sör). Egy kofolát is beújítottam, hogy tudjam már milyen, ha már a versemben benne van.

Elbúcsúztunk és kezdetét vette a 7 órás túra. Eszegettem, zenét hallgattam, neteztem, karkötőt csináltam szóval teljesen viselhetően telik az út.

Már MO-n vagyunk, szóval lassan pont kerül a kis cseh túrám végére.

Ez is érdemes volt. :)