Alig, hogy megtanultam írni, és már írtam is! :)
Valamelyik nap előtúrtam az ÁLTALÁNOS(!) iskolai mesés füzetem, amibe az első-második osztály magasságában megszületett az első, kézzel írott, kerek, egész történetem. :)
Mindent ugyanúgy másoltam át, semmi sincs átírva!
Az osztályfőnöki órán felolvastam, mindenki csendben hallgatta, jövő órára többen is írtak mesét :)
Lessétek meg az első, hivatalos írásom!
A farkas és az öregember
Egyszer egy öregember napkeltétől nyugtáig járta az erdőt. Egyik nap azt gondolja az ember.
- De jó lenne egy pár diót szedni az erdőben a gyerekeknek! - sóhajtott az magában. No, kapja, fogja magát az ember és másnap elindul. Már jócskán tele volt a kosár, mikor odaugrik egy farkas.
- Nem adnád nekem a kosarad? - kérdi hízelegve.
- Dehogy adom! - mordul rá az ember. - Viszem a gyerekeknek játszani! - mondja morcosan.
- Megértem, akkor beszéljünk másról. - kérleli a farkas. - Van néked tyúkod otthon? - kérdi.
- Van biz' az ötven is! - kiáltja az ember.
- Akkor adj nekem kettőt! - alkuszik a farkas.
- És mit adsz cserébe? - kérdi az ember.
- Adok érte húsz diót - próbálkozik.
- Jól van, ha ennyire akarod, akkor holnap gyere el délután. - mondja Ő.
A farkas meg is jelent a húsz dióval.
- Na, ide a tyúkokkal, megkaptad, amit akartál! - ordít a farkas.
- Ne olyan hangosan, mert jön az asszony és lesz ám ihaj-csuhaj! - csitítja az ember.
- Jól van, nem kiabálok, csak add oda a tyúkokat! - türelmetlenkedik a farkas.
- Ne türelmetlenkedj, máris hozom! - igyekszik.
- De most már menj, mert tényleg baj lesz!
- Rendben van, megyek is. - és a farkas elment.
Másnap megint útra kel az ember. Most gombákat válogat az erdőben az ebédhez.
Már a kosár fele megtelt, megint megjelenik a farkas.
- Adj nekem még két tyúkot cserébe harminc gombáért! - kéri.
- Jól van, de most este gyere, mert tegnap fülön csípett az asszony, hogy vajon miért adtam el a tyúkokat neked.
Megadta a gombát és megkapta a tyúkját.
Az ember megint elment, de most nem gombát, nem diót, hanem télire valót gyűjt: ágat, levelet, fenyőt vágni, diót, gombát még egy kicsit gyűjtött abból is. Na, megint arra kószál a farkas. Megint alkudni kezd.
- Adj nekem hat tyúkot és megadok mindent harminc darabban! - kéri az embert. Az ember el is fogadja.
- De akkor gyere, mint tegnap! - mondja.
A farkas el is jött. A farkas kéri a tyúkot. Az ember oda is adja. Az embernek még ez sem elég, újra megy, de ő már nagyon unja a farkast, ezért kigondol valamit: nem ad több tyúkot, de nem is kér cserét. Így hát elindul. Hát persze a farkas megint itt van, alkudni kezdene mielőtt az ember közbe szól.
- Nem! Nem adok több tyúkot! - mondja.
- De miért nem? - kérdi a farkas.
- Azért mert már nem maradt betevő falatom!
- Nem érdekel!!! - üvölt a farkas.
Erre a zajra felébrednek a szomszédok, elkezdik verni a farkast. Erre a rikácsolásra felébred az asszony, ő is veri a farkast. Nosza, a farkas kapott a fejére és gyorsan el is hordta az irháját.