CsóFi Be!számoL!

/..mindennapi kalandjaink újragondolása../

Egy átlagos keddi munkanap, ja mégsem

2014. március 11. 22:40 - beszámolok

A mai történetem nem lesz vicces.

Annál inkább lesz izgalmas, meghökkentő, elgondolkodtató, példaértékű.

A minap esett meg Anyukámmal és kolléganőjével az eset (csak elmondásból ismerem a sztorit, nem voltam jelen).

Világi békességben autókáztak az M0-ás autópályán a külső sávban, amikor is egy, a baljukon haladó kamion nekiment az autójuk bal hátuljának, ezzel meglökve a kocsit. Az autó fara befelé sodródott (a kamion elé) így a nagy buflák mögöttük haladó taszajtott még egyet rajtuk, immár körkörös pályára állítva őket a sztrádán. 80-nál azért elég betyárosan be lehet lendülni, így anyukámék „élvezték” a kéretlen és ingyen vidámparkot a flaszteren. A külvilág gyors és állandó jellegű változékonysága miatt azt sem tudták merre állnak arccal, mikor pár karika után a belső sávban megálltak. Körülöttük, előttük, mögöttük autóknak semmi nyoma (hálistennek).

Ja merthogy a drágalátos kamionos, mint a Settenkedő a boltból egy szép szál kóbásszal úgy távozott mielőbb a tett színhelyéről, lesorolva szépen a pályáról.

Pár másodpercnyi üzemszünet után (az autó motorja szerencsére járt) anyukám lelkiekben megszólaltatta a harci trombitákat – szólt, hogy de bizony k*rva gyorsan megyünk utána és megállítjuk- és a két nő nyomába szegődött a cserbenhagyó, balesetet okozó kamionosnak. Belső sávból röppenés ki a lesoroló sávba, utána a piros dögnek. Vészvillogó, autós üldözés, üvöltés, dudálás, villogás, hadonászás ablakon ki. Kerülés jobbról, majd balról, de az nem hagyja magát (közben a rendszámot lesve feltűnik: nem is magyar, bulgár a rohadékja – azt még csak ki sem lehet vadászni az adatbázisból, nincs mese, meg kell fogni), autók jönnek össze-vissza, szlalom, Taxi-jelenetek. Majd megelőzve, elé kerülve, lelassításra, fékezésre ösztönözni próbálás. (Közben erélyes szülőanya emlegetés, fej paprikavörös). Sikerült az idegenlégiós baromállatot megállásra késztetni, anyám kocsiból ki, kamion ajtó feltép, ember kiránt és meglepődés. Egyaránt anyám, a kolléganő és az immár újonnan felfedezett 456 kilós, 2 m magas buldózer ork részéről is. Az adrenalin ugye ilyenkor dolgozik, szóval ezt eddig nem tudtuk megfejteni, hogy anyám, hogy kapta ki ezt az állat bulgár vadmedvét a volán mögül, de kikapta olyannyira, hogy egyúttal be is küldte az út menti árokba („Oda bujjá be”). Az ürgén még cipő sem volt, úgy le lett rántva a 10 körméről. Persze hőbörgött, meg mutogatott, rázta az öklét, fosta a bulgár „k*rvaanyátok”-at – és ácsorgott az árokban. Mezítláb.

—Mindeközben a munkatárs hölgy marhára szorított anyukának, hogy ez a Hulk le ne csapja  - ért kb. a szegycsontja aljáig. —

Aztán nekiállt a másik oldalon visszasomfordálni, hogy visszaül, de anyám elállta az útját, eközben persze már rég hívta a kolléganő a rendőröket, akik ide-oda kapcsolásztak  – ahelyett, hogy a 2 km-re ott traffipaxozó egységet odaküldték volna (akik később jöttek) – mire, a hölgy közölte, hogy jó lenne, ha nem itt tanakodnának, hogy mely településről kellene erősítést küldeni, amikor egy nő éppen egy 2 m-es bulgárorkrétinégerállattal harcol. Eközben érkezett még egy személy, aki immár hátulra beparkolva közrefogta a kamiont. Immár így négyesben, „meghitt, békés, cipőtlen” hangulatban várták a jardot. Az ipse nekiállt vitatkozni, hogy anyámék a hibásak – tényleg, elvégre neki volt a rendszáma leszakadva, a fél személyautó fényezése felkenve a kamionjára, meg minden. – Szó szót követett, a kékek biztosították róla, hogy elég szarul áll a szekere rúdja (mindenféle értelemben) így ezt nem kéne tovább folytatni. Ott helyszínen millió vétségért megbírságolták, a rendszámát visszakapta, hogy mielőbb eltakarodjon az országból.

Anyuék egy másik céges autóval hazajöttek, és tulajdonképpen nekiláttak a munkának, ami miatt útnak indultak. Óriási szerencse, hogy ennyivel megúszták, pl. nem gyűrte a kamion maga alá a személyautót, nem jött a belső sávban 9000-rel egy másik autó, és nem dobta ki az orge jó anyámat a „get in touch” játék megkezdésekor, a háta mögött robogó járművek elé.

Anyukám este hazajőve és a sztorit elmesélve csak ennyit mondott: „hát ez egy pörgős nap volt.”

Tanulság:

-          mindig hagyd el, vagy lassíts le és hagyd elmenni a kamionost az autópályán (jó messzire)

-          ne hagyd magad

-          a váratlan helyzetekben is igyekezz józanul gondolkozni, lépni, ne blokkolj le!

-          azért mert nő vagy, nem jelenti azt, hogy nem rángathatsz ki bulgár mamutokat a kamionból

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csofibeszamol.blog.hu/api/trackback/id/tr365855496

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

barkó 2014.08.21. 15:24:01

Tekintve egy kamion és egy pár tonnás személyautó szerelmének eredményeit, anyád olcsón megúszta.
süti beállítások módosítása