Vice versa igaz volna a dolog?

Vizsgálódjunk…:)

Mit értünk egészség alatt? Jöhet a bemagolt duma: egészség alatt a szervezet épségét, a testi (fizikális), lelki (mentális) tényezők egymással való harmóniáját valamint külön-külön is a rendeltetésszerű működését, összhangot blablabla minden magasröptű egyéb marhaságot értünk.

Mit értünk betegség alatt? A szervezetet ért külső vagy belső behatás miatti működésbéli elváltozást.

Amit szintén feloszthatunk testi és lelki eredetű betegségre. És ezek hogyan hatnak egymásra? Nincs semmi testi tünetem, de „betegnek” érzem magam, „rosszul vagyok”. Akkor most beteg vagyok? Vagy nem? Vagy lelkileg vagyok nyomorodott vagy csak simán hülye vagyok.

De jöhet az ellen példa is: súlyos szervrendszeri betegséggel küzdök, de belül a lelkem egészséges. És tudom, hogy ha most nem is, de később jól leszek, ez most csak átmeneti probléma, de annyira nem vészes, majd kikupáljuk szépen.

Érdekesnek gondolom a témakört, talán megéri pár percet elfilózni azon, hogy vajon minek köszönhetjük azt az Isten adta tehetséget, hogy óriási szorgalommal betegségek hegyeit varázsoljuk magunk köré a pusztán elcseszett gondolkodásunk miatt.

Ki az, aki hisz az elme teremtő erejében? Én részemről felcsapom a jobb mellső patám, mert szent meggyőződésem, hogy minden, ami történik velünk: rég vágyott álmok megélése, vizsga napján való lebetegedés, random találkozás egy régi ismerőssel, mind-mind a mi agyunk megvalósult terméke azt követően, hogy mit szeretnék. Persze a nagy része letuszkolva jól a tudatalattiba, hogy mondhassuk rá azt: véletlen. (Ez a szó számomra semmilyen tartalmat nem hordoz, mert szerintem nem létezik egyszerűen. Véletlenek nincsenek, csak muszáj volt arra valami fogalmat és megnevezést kitalálni, amit mi generálunk csak nem merjük bevallani/elhinni.)

„Csak véletlen jártam arra”, „pont összefutottunk”….Ugyan kérlek (:)).

De ha ilyen szuper technika van a kezünkben (fejünkben), akkor miért nem használjuk a saját életünk jobbá tételéhez? (Tudod…Kivételek!)

És egy kis kitérő után ismét vissza az alaptémához: „kívülről nézve” egészséges vagyok, de belül nagy a káosz, ami miatt hosszú évek múltán jönnek szépen a testi dolgok is. Logikus is: „ha ennyire ezt akarod, nesze, akkor itt van, ne csak képzelegj róla, meg is kapod, amit szeretnél”: nem múló köhögés, gyomorfekély, magas vérnyomás és díszes barátai. Holott alapvetően jól működött a rendszer, de Te voltál olyan nagylelkű, hogy felesleges tevékenységek eredményeképpen teremtettél magadnak egy defektes verziót, hogyha esetleg kedved támad, parázz azon, hogy most már tényleg beteg vagy. Akkor tehát az egészség a betegség hiánya? Nem. Az EGÉSZség, benne van a nevében is EGÉSZ, TELJES, sérülésmentes EGYsége a testi-lelki jóllétnek. Attól, hogy nem vagy beteg (fizikálisan-orrod nem fújod versenyszerűen) attól még nem vagy egészséges. Azért, mert a tested „ideiglenesen” tünetmentes még nem jelenti azt, hogy az is marad, ha tovább maratod belülről a kis ördögfiókáiddal.

„Ép testben ép lélek.”

De ha a lélek beteg, akkor idővel a gazdája is az lesz. Aztán amint a kapcsolók átfordulnak a másik irányba, lőn világosság, megszűnik a 15 éve tartó nátha, pedig semmi laboratóriumi körülmények között elkészített szert nem szedtél rá (vagy ha szedtél is, feladtad, mert nem hatott. Nem vagyok egy gyógyszer párti, világos, néha kell, meg nyilván megfázol, ha nem veszel fel pulcsit és nem azért leszel beteg, mert egyes lett a matek doga és depressziós vagy… )

Ismét csak oda tudok visszatérni, hogy miért jó nekünk, hogy alapvetően saját magunknak generálunk valamit, aztán jó betegen tovább szedünk szintetikus dolgokat további működésbéli megváltozásra kényszerítve ezzel a kis biológia rendszerünket. Mert abban hiszünk, hogy pár pirula meggyógyít. Ha a pirulák gyógyhatásában bízunk, akkor a saját agyunkban ingyen és bérmentve megfogalmazható JÓ és POZITÍV dolgok hasznosságában miért nem?

"Anno '72-ben" tanultam a biológia órán, hogy milyen százalékos arányban oszlik el a betegek lehetséges felépülése a különböző hatásokat tekintve. Fájó szívvel kell megosszam, hogy legnagyobb részben az egyén hozzáállása, felfogása, véleménye a döntő és majd a legkisebb tortaszeletet kapja a gyógyszer szerepe.

Ne legyetek saját magatok ellenségei, „egy testben az ellenséggel”, beteggé téve az amúgy jól is működni képes programotokat, maradjatok EGÉSZben! (:))

Hinni kell a jót, hiszen, ha jól vagy belül, jól leszel kívül is.

Ez ugyan olyan, mint a Nagy Ő keresése. Csak előtte elfelejtik sokan a Nagy Én-t megtalálni.

Előbb Nagy Én aztán jöhetnek Ő-k is… ;)