Szeles gimnazista éveim alatt történt, amikor lyukas órában elhagytuk az iskolát, mert mi vagányak vagyunk….
Avagy „hogyan essünk a Dunába két tanóra között” első lecke.
Szeles gimnazista éveim alatt történt, amikor lyukas órában elhagytuk az iskolát, mert mi vagányak vagyunk….
Avagy „hogyan essünk a Dunába két tanóra között” első lecke.
Vice versa igaz volna a dolog?
Vizsgálódjunk…:)
Komoly rovat, elmélkedés, filozófia következik. Kérjük ennek szellemében értékeljék az írást!
Új évbe léptünk.
Új remények, fogyókúra, nem dohányzás, fogadalmak, több sport, nagy szavak, és világmegváltó tervek, amik azok is maradnak (tisztelet a kivételnek!!!)….
/ezen a szálon indult el az író/
Félig. Ugyanis én előtte máshol voltam, nagy bánatomra NYILVÁN! ilyenkor kezdődik MINDEN IDŐBEN. Full pontos programkezdés, előzenekar a Kozmosz, Zsófika pedig egy túlpuccolt bárban iszogatja a négy deciliteres Prémium Sió Narancslevét nécccázér’….
No! Lássuk csak! Ideje monitorra pötyögni a nem mindennapi hétvégi dorbézolást! (:))
Kezdjük!
2013.12.13. PÉNTEK! (A! baljós Péntek)
A hat órai találkozóra hat órakor már el is indultam, mikor is kaptam a kétségbeesett „Hol vagy?!” telefont…. Hátttőőőőőő….Itthon (:’D). Diszkrét csúszással partot fogtam a Móriczon, ahol Egmont már várt. Nekifogtam az ember- és járműrengetegben átevezni a túloldalra, a szokásos „Móricz Meki” spothoz. Félúton kiszúrtam Egmontot, meg egy, a közelébe toporgó, gyanúsan nem mozgó kapucnis egyént.