A szuper sorozat második fejezete következik!

2014. 04. 06.

Az ébredés kicsit korai sikerült (gondoltam akkor naivan én, hogy ez a korán…). 6-kor keltünk, gyors összekészülés, egy tea, pár szendvics csomagolása és indulás. A műszak minden nap 7-kor kezdődik (kivéve, amikor 4-kor (:’D)). Ine vezette az autót, hamar beértünk a lovardában, kb. 5 percre van, viszont az útvonal elég kaotikus, szóval beletelt egy pár „NO! Left!, Nonononooo! Right”-ba mire megtanultam, hogy merre is kell menni.

Nos, kedves Közönségem!

Elérkezett az a nagyszerű pillanat, hogy billentyűzetet ragadhatok, és szépen elkezdhetem Nektek felgöngyölni az elejétől fogva, naponként a dolgokat.

Hogy is indult ez az egész? Mi ihlette? Mit keresek én Hamburgban?!

Engem folyton betalálnak a félőrült, guruló gyógyszerüket vadul kergető zárt osztály szökevények…

Tegnap érkezett Facebook-on egy ismerősjelölés – „Szomorú Valóság” – ájjáj mondom, nagy lesz itt a baj. Toltam is rá gyorsan egy screen shot-ot, hogy megmutassam Lettinek, kacagtunk kettőt és el is felejtettük a dolgot.

A mai történetem nem lesz vicces.

Annál inkább lesz izgalmas, meghökkentő, elgondolkodtató, példaértékű.

16 éves koromban diákmunkát vállaltam a McDonald’s nevű intézményben.

Ebben a néhány sorban szeretném összefoglalni az egy éves pályafutásom alatti érdekfeszítő eseményeket. (:))