Pééntek!

A megoldás az utolsó villamos elérésére

Mit ad Isten…A hétnek végén Magashegyi Underground koncertre mentünk Lettivel.

Péntek.Letti.Koncert.”Te akarsz ma inni?- Áh max egy fröccsöt” nagyon-nagyon rossz szavak és szituáció. De ez csak akkor működik, ha SZÍVBŐL, TÉNYLEG azt érzed, hogy „jó, leruccanok a barátokkal egy sörre, csak megnézem a koncit, és megyek haza”, ha úgy állsz hozzá, hogy „áháááá, tudom, hogy péntek van, de jól eltitkolom magam elől, hogy ilyenkor szoktunk a sátán kutyáivá változni” az úgy nem megy. Ez csak úgy megy, amikor szentül hiszed, hogy hazaérsz az utsó járatokkal, aztán az este közepén már nem izgat annyira  a dolog.

Így történt ez ismét. A múltkori buliból megmaradt bort vittük magunkkal , mondván úgysem akarunk inni, ez elég lesz. Megérkezve a Szentlélek térre egy hajléktalan nőbe botlottunk, aki elmesélte, hogy Irénke hogyan csavart le egy egészséges parasztlengőt Gézának, tudod, a szomszéd Kormos Gézának, vagy mittudomén miről beszélt, de nagyon mondta, megmutogatta a kezét, hogy ő bezony tiszta és már 18 éve az utcán él, szóval tulajdonképp adhatnák is valamit, ha már így itt vagyunk és szóba elegyedtünk. Hozzá kell tenni, nem volt erőszakos, kivételesen a normálisabb fajtából való volt, így némi apróval és egy üveg vízzel lekenyereztük és mielőbb próbáltunk a „Sánta Pityuval meg az történt hogy” históriák elől menekülni. A hely előtt leültünk egy padra: bor,üveg,víz,üveg,kupak, kever, aztán el-el italoztunk ott, mire csak látom, hogy unokatesóm Ági is épp a hely felé siet, gyorsan megszólítva behívtuk az italozásba. Nem sokkal később bementem vele jegyet venni, mert megijesztett, hogy a múltkor is alig lehetett beférni, meg nem volt már jegy, szóval elébe mentem a dolgoknak. A 20:00 óra vészesen közeledett, így sürgetni kezdtem a nedűfogyasztási munkálatokat, aztán bementünk. Kényelmes, szellős második sor, hát nem ehhez vagyunk szokva, pl. egy Alvinon, ahol jobb esetben a kordon keresztgerendája áll a tüdődbe, de meg tudsz benne kapaszkodni és ellökni a tömeget, nem a másik könyöke találkozik sűrű időközönként a halántékoddal. Ment szépen a koncert a maga rendjén, amikor is elkezdtünk hörögni Lettivel, az előttünk álló hipszterimó mittomén mi, műmájer, műanyag emberekre a szívbajt hozva ezzel. Nincs is szánalmasabb látvány, amint egy félrenyírt hajú, fekete szemüvegKERETES, fültágítós, orrpirszinges simafiú ijedtében a balján álló lányba kapaszkodik, éppen, hogy csak hátralebegtetve pilláit, hogy milyen állatfajok állhatnak mögötte (díjazom az ilyet.) Tehát mi ott abszolút kinézendő, rendbontó, renitens egyéneknek minősültünk, de ez minket cseppet sem hatott meg. A konci után természetesen kivártuk, amint a zenekar tagjai kijönnek, találkozás, bemutatkozás, fotózás. Az is természetes, hogy ez nekünk nem volt elég, főleg azután az út közben elejtett mondat után, hogy „szerintem mi úgyis a backstage-ben kötünk ki”. Először észrevétlenül próbáltunk ülőpozícióban a back felé haladni, ezt úgy kiviteleztük, hogy egyre közelebb ültünk a backstage bejárathoz, de a biztiboj lelkem eltessékelt onnan minket. Taktikaváltásra volt szükség. Ha lassan nem ment, akkor majd gyorsan.A szekás épp telefonál…, és háttal fordul…és dírrr, már bent is vagyunk egy jól elkapott és sietős pillanat eredményeképpen. A zenekar maradék tagjával is írattunk egyet aztán szemrebbenés nélkül helyet foglaltunk a kanapén. Igazából fogalmam sincs, hogy mit csináltunk, de így ott voltunk és tudtunk, hogyha kimegyünk, többet nem jövünk be. Így hát maradtunk, 23:04kor kellett volna indulni az utolsó villamoshoz. Kellett volna. Ugyanis 23:14kor már meg is néztük az órát, hogy mennyi időnk van még, szóval innentől az időmilliárdosba átválva vidáman folytathattuk a semmittevést.

Illetve azért is jöttünk ki, mert (mindig megtalálnak az ilyenek: na jó akkor most már menjen ki az akinek nincsen karszalagja, ne kelljen hívni a biztonságiakat – két lányra biztonságiakat hívni, gratulálok!) Megelőzve a kialakuló káoszt, hazaindultunk. Nagyban próbáltuk a megfelelő éjszakai járatokat felkutatni, amikor is 3 gyanúsan egyenruhásnak tűnő, csapatban dolgozó, részeg fiatalokat az éccakába megszólító embereket láttunk közeledni. Meg is szólítottak, ingyen fuvart ajánlottak annak fejében, hogy énekelünk (hm, biztos átgondoltátok Ti ezt?:))) Gyanúsnak tűnt, Letti le is akart lépni, de nekem nem volt kedvem sem éjszakait keresni, sem várni, úgy voltam vele, van két vesém, hátha oda is veszik az egyik, na bumm, nézzük meg mi ez. Belementünk hát a játékba. Teljesen hivatalosan ment végbe minden, nyilatkozni kellett, hogy vállaljuk a pofánkat, meg benne vagyunk a játékban és már mehetünk is. A Suzuki egyik promóciójáról van szó, aminek az a lényege, hogy ingyen elviszik a népet A pontból B pontba, hogyha azok az út során karaokeez-nak. Hát mi bajunk lehet, vinnyogunk egy sort, de legalább hazaérünk. Várva a taxira kiderült, hogy az egyik hostess leányzót is Letíciának hívják, hát ki is robbant a BFF (best friends forever) közös kép, meg minden kurva élet kellett persze, aztán jött a fekete leves. Válaszunk dalt. Semmi metál érted, amit végig höröghetnénk, így a HADDAWAY- WHAT IS LOVE, a MICHAEL JACKSON-BILLIE JEAN és a NIRVANA SMELLS LIKE TEEN SPIRIT-re esett a választás, mert hosszú ám az út a Móricz-ig neeeem elég ám csak 3 percig égetni a pofánkat, égessük 13 percig! Beülve a hátsó ülésre, csak 3 kamera figyelt (egy jobbról, egy balról, egy középről) mind a két oldalüvegen fényszállal megvilágítva ülhettünk a porondon, hogy TUTI biztos minden kurva jól látszódjon. Szembe a kivetítőn ment a szöveg, benyomták a zenét, azt hajrá. Mondta a kis hostesslányka, hogy ha annyira kirívóan jó lesz, akkor közzéteszik a videót, megnyugtattuk felőle, hogy ez a veszély távolról sem fenyeget. Nekiláttunk hát. Őszintén utólag is elnézést kérek, nem lehetett egyszerű azt a borzalmat végigélni, amit mi ott produkáltunk, de rendkívül vicces volt, elvinnyogni ellő szukakutya módjára 3 világslágert, cserébe házig visznek haza, hát mondom az like. Őszintén kérdeztük, hogyan ezen ugyan mit lehet élvezni, hogy részeg, random emberek az éjszaka közepén beülnek mögéd vernyákolni és neked ráadásul még vezetned is kell, meg az útra figyelni, én tuti visszakézből ütném mindet. De ők élvezik és élvezik töretlenül. Hát akkor jó (:D) A promóció meg azért van, hogy az utazás ne csak a piros lámpákról meg a benzinről szóljon, hanem élmény legyen. Hát az lett, csak nem tom, nekik vagy nekünk volt –e nagyobb élmény, mikor kiszálltunk. De mindegy is, elvégre ingyen és bérmentve a Móriczon voltunk, egyetértettünk abban, hogy ezt egy girosszal kell lekezelni, majd járatok híján felbattyogtunk Lettiékhez aludni 2 kemény órára, hogy az első járatokkal haza tudjak menni.

Péntek! Én így szeretek, mert mindig az utolsókból lesznek az elsők!:)