Rideg hétfő reggel, amikor átléptem a Kodak fotóbolt küszöbét…

Ácsi! Kodak? Fotóbolt? Mi van? Eddig nem Hamburgban túrtad a szart? DE! Szóval tekerjünk csak vissza…

Történt egyszer, hogy egy kedves ismerősöm, kit nem nevezünk nevén (Letti), épp olyan helyen dolgozott, ahová sürgősen kellett még egy kisegítő személy… Rendben, nézzük meg.

1. alkalom, főnök, bemutatás: helószia, ez a bolt, ez az ajtó, ez a számítógép, bekapcsolod, igen fotóalbum, ja a keretet is add el, ez a laborgép, xyzzstyk vegyszert, vizet tartalmaz, jó akkor ezt már tudod, sárga gép, igen az tök egyszerű tudod, jó rendben akkor ennyi lenne, hétfőn várunk csá!

Arckifejezés adott, nem sok értelmet tartalmazó, kellően megrettent, elborzadt, 10%-ban meglepődéses adalékanyagokat hordozó. Szóval: mi a bánatos, szentséges, jóság van? – szinkronban elmélázva a kérdésen a 32 éve a szakmában dolgozó alkalmazottal egyetemben, aki ugyan szó nélkül, viszont annál inkább beszédesebb mimikával, szinte már a plafonig emelte a szemöldökét meglepettségében.

Rendben.  Ezt követően két alkalommal jöttem be mind a hölgy mind az úriember kollégához, mondhatni „sprinter” talpalóra, amikor is mindkettőjük szívszakadva próbálta átadni, ami szükséges. Amennyi megmaradt: jdhj sd jdkosjkdjkls ks db b_________________________ printer, jdhjhjdhd sklsklk kk kk pénztárgép, APEH HA FÉLREÜTSZ, FIZETSZ MINT A DÖG, jdsdjsh sklslla éhes vagyok lsjkdd hhj jj HA HIÁNYOD VAN, FIZETSZ B*MEG! jdjksjdshjdsd számítógép, jsdhsjdsjdskllll 3 féle vegyszer, LABOR GÉP NE NYÚLJ HOZZÁ, hshskdskddj 11 és fél óra was?? dghggdfdb APEH JAH MÁR NAV, FIZETNI FOGSZ!

Szóval kb. ennyi, mindez öt oldalban nekem lejegyzetelve.

És akkor hulla fogalmatlanul hétfőn beérkeztem, hogy akkor én majd nagyba itt leszek 9-20:30-ig EGYEDÜL, és mindent tudva kiszolgálom a kedves vevőket, igazolványkép készítéssel (?), fotókeretezéssel(?), jah meg eladok mindent és közben kasszázok (ÉS FIZETEK ZSEBBŐL, HA ELÜTÖM).

Semmi baj, parkinson kórosként remegő kezeim közül alighanem kihullott a kulcs, mikor nyitottam az ajtókat, tehát akkor 3 lámpa feeeeel, számítógééép beee, oké,  kassza leszámolás, kasszanyitás, HÉ, TE OTT NE NÉZZÉ BEFELÉ, HALADJÁ NAGYSZERŰEN TOVÁBB, jóóh szóval az 500-as az 17, NEM MÉSZ INNEN, fhu oké, nagyjából kész, gépek, bekapcsolva, remekül sikerült a laborgép betesztelés és lassacskán pontról pontra végighaladva a reggeli procedúrán, kész levén megnyugodtam, AMIKOR:

becsődült egyszerre 40 ember (jó csak 3, pont elég volt) „nekem igazolvány képet”, „én fénymásolni akarok”, „csíkos kanári van?”  „mennyibe kerül a kutyám képével elkészített hógömb?” VÁÁÁGOD MIT.TUDOM.ÉN. Álltam mint tök a hideg vízben, hogy WHAT? Egyszerre fut minden (legfőképp én kifelé az ajtón) emberek tolonganak, kérdeznek, mittomén, telefonálok, sokat sokszor, mindenkinek – aki szabadnapos az se volt az- forma berohan – "figyi megjavítottuk a világítást kint, elmentünk csá” (?) Forma 2 érkezik, "borítékot elvinném, meg 24000 ft-ot"(?!) Papa berohan – "hát filmtekercsrűűl lehet-é előhívni?" VÁGOD HÚZZATOK MÁR AZ ÓSANBA AKCIÓS KRUMPLIT VÁSÁROLNI, CSAK ITT.NE.LEGYETEK! (ilyen a jó kereskedő, szereti a vásárlót és mindent megtesz, hogy rásózza a portékáját).

Összegabalyodott agytekervényeimmel, 2 fülemen 3 telefonnal, 1 nap alatt „elsajátított” 32 év munkatapasztalattal próbáltam kiszolgálni az ügyfeleket. Hozzáteszem, nagyon kedves volt mindenki – valószínűleg látták, hogy ha nem állnak elég türelmesen a témához, akkor a fejükbe húzott derítővel fognak távozni. Szóval az embereknek egy kisfröccsöt, őőő kis ötöst beírunk. Ezt követően érkezett a hölgy a 24 előhívandó képével, melyet mind egyesével kellett szerkesztgetni, majd 40 perc után végére érve az akciónak (eközben nénike toporogva ajtóban) egyszer csak megjelent a felirat: ELAKADT A PAPÍR – hogy a tetves nádtetejű házi cinegéd, unokaöccse szarjon már le a Moszkva tér közepén: KÖSZI, telefon, telefon, telefooon. Szétkapva az egész gépet, verejtékben úszva, ugyanazt a papírt, ugyanarra a helyre, ugyanúgy (hogy? Nem tudom, hogy) bedugva a szerkezet előtt roskadva, sokadszorra sem sikerülve, hagytam az egészet a nagy ívű p*csába!

Az internet kb. 6 órája elment. Az üzletben  5 gép található, ebből egy nem működik, egyet sosem láttam még bekapcsolva –de most főnöki belenyúlásra be van-, nem, hogy azt nem tudom, mire való, kikapcsolni sem tudom, a normál számítógépen az egyetlen dolog –internet- szünetel, az azonnali fényelőhívóba kifogyott, majd elakadt, vagy elakadva kifogyott a papír, a laborgépre pedig úgy nézek, mint ahogy gyenge idegrendszerű kislány nézi a Kaptár 2-őt és asszem az utsó tollat meg dühömben széttörtem. Más nincs. Tehát mostantól úgy döntöttem, hogy nincs munka, tulajdonképpen akár haza is sétálhatnék, mert amikre még azt mondtam, hogy TALÁN képes vagyok elvégezni, most már azt sem lehet.

Szóval kirakati dísztárgy lettem a Kodakban, ha szeretnél meglátogatni, kerítésen kívülről megsimogatni, „Zsófi show” (ügyféllel való kontakt) alatt kintről röhögni, siker esetén tapsolni és nyers halat dobálni (mint a trükköző állatkerti fókáknak) gyere nyugodtan. De inkább mogyórókrémes túró rudit hozz, a nyers halat annyira nem szeretem.

(Egy kis múlt idézés... :) Manapság a Móricz környékén tudom átvenni a Túró Rudit, ha tetszett a sztori :P)